Mikor megvettem első távcsövemet tudtam fotózásra fogom használni, de azt nem is gondoltam volna, hogy egyszer építek egy saját asztrográfot, ami minden igényemet tökéletesen kielégíti az asztrofotózás terén. Kezdőként nem tudtam mire vállalkozok és mennyi problémát találok majd a Kínában összeállított Newton távcsöveknél.
A tavcso-mikroszkop.hu oldalon vásároltam egy remek kis 150/750 Celestron Newton-t. Nagyon jó szolgálatot tett: kis mérete miatt egy könnyen kezelhető műszernek bizonyult. Csodálatos felvételeket sikerült készítenem vele köszönhetően annak, hogy a nyers felvételeken nem látszódtak az apróbb légköri és vezetési hibák. Hosszú ideig tanultam a fotózás fortélyait ezzel a kis műszerrel, rengeteg felvétel készítéséből megtanultam, mi szükséges a felvételek tökéletesítéséhez.
Mivel szerettem volna egy jóval nagyobb teljesítményű és erősebb kivitelű csövet, pénz hiányában egy olcsóbb verzióra esett a választás. Eladva a kis műszert váltottam egy SkyWatcher 250/1200-as Newton tubusra, ami igen kitűnő optikával rendelkezett (Strehl értéke pl. 97% strehl volt).
Hatalmas csalódás volt mikor az első tesztfelvételeket elkészítettem: a képeken megjelenő csillagnyúlás és deformálás többféle hibára utalt. Elkezdődött a kutatás annak felderítésére, hogy miért nem sikerül éles, pontszerű csillagokat készíteni ezzel a remek optikával rendelkező tükörrel.
Elsőként arra gondoltam, hogy a meglevő Baader kómakorrektorom okozza a hibák egy részét, így azt eladva váltottam egy SkyWatcher kómakorrektorra. Az eredmény továbbra is elkeserítő volt: a csillagok továbbra is helyenként torzak voltak. Rengeteg tesztelés után valószínűsítettem, hogy a segédtükör környékén kell a hiba okát keresenem. Akinek van, vagy volt SkyWatcher Newton távcsöve az biztosan tudja, hogy a tartólábak 1 mm-nél is vékonyabb puha lemezből készülnek. Nos, ez a hajlékony kis lemez nem igazán alkalmas fotografikus munkához, hiszen a nehéz segédtükör könnyedén elcsavarhatja a tartólábakat csillagnyúlást okozva a felvételeken. Erre gondolva úgy döntöttem, a tartólábakat 2.4 mm vastagra cserélem. Alig vártam, hogy végre elkészüljenek az új tartólábak és kipróbáljam hogyan is működik a tubus az új átalakítással. Kis lépés volt előre, de jelentős javulást tapasztaltam amint megjelentek a monitoromon az első nyers felvételek. A vastagabb segédtükörtartó által okozott diffrakciós tüskék meglepően látványosak lettek, a nyúlások nagyrészt megszűntek, bár időnként még mindig előfordultak "rejtélyes" torzulások.
Újra szétszerelve a távcsövet, átragasztottuk a segédtükröt, ami sajnos oda vezetett, hogy a kihuzat felső részéből le kellett esztergáltatnom 3 millimétert a fókusz eléréséhez. Gondoltam, ha már a cső így szét van szerelve, akkor a főtükör-tartót is megvizsgálom. Azt vettem észre, hogy a főtükör oldalirányban el tud mozdulni a tartóban. Ezt egy egyszerű módszerrel orvosoltam, mégpedig úgy, hogy a tükör oldalára szigetelőszalagot tekertem és így helyeztem vissza a tartóba. Erre a művelet leginkább akkor van szükség, ha a főtükör jelentősen kottyan (a leszorító karmokat nem érdemes túl szorosra állítani, mivel ezek szintén eltorzíthatják a tükör alakját). Gondos jusztírozás után újbóli teszt következett, nagyon megörültem mikor a csillagok kerek formát öltve megjelentek a monitoron. Gondoltam, most már minden tökéletes lesz.
Mikor jobban megvizsgáltam a felvételeket láttam, hogy a kép egyik oldalán a tökéletesen pontszerűek a csillagok, ám a másik felén némi elhúzást tapasztaltam, vagyis itt kevésbé korrigált a kómakorrektor. Mivel mindent jól összeraktam és tudtam, hogy a segéd- és főtükör környékén a hibákat megszüntettem, a figyelmem a fókuszírozóra terelődött. A kihuzaton csak két csavar volt a fényképezőgép rögzítésére, amit kevésnek találtam, ezért egy harmadik csavart is odatettem, amivel majd állítani tudom minden irányba a kamerát. Valamelyest segített ez a megoldás a látómező-korrekciót illetően, de a teljes hibát nem tudta eltüntetni. Feltételeztem, a probléma oka az, hogy a fényképező súlya alatt a kihuzat lekókadt, így azt vizsgáltam át. Kissé pontatlan járása meglepett, ha kollimációs lézert helyeztem bele és befelé tekertem a lézer pontja a főtükrön kilengést mutatott. Rá kellett jönnöm, ez a fókuszírozó az én elvárásaimnak kevés.
Mivel akkoriban nem volt más választásom, ezzel a felszereléssel próbáltam fotózni és kihozni a lehető legtöbbet. Pár felvételt tudtam csak publikálni, mert az eredmények nem feleltek meg az igényeimnek. Nagyon sok éjszaka ment el úgy, hogy este kilenc órától éjfélig csak a beállításokkal vacakoltam, anélkül hogy az elvárásoknak megfelelő képet nem kaptam volna. Ha sikerült is, akkor meg pár óra múlva vagy a fókusz, vagy a jusztír, vagy valami más probléma adódott. Sok tapasztalatot szereztem a tubus átalakítása során és tudtam ez a műszer ennél többre nem képes. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a fenti módosításokkal már elértem egy újabb szintet, amivel hatalmas lépést tettem előre egy tökéletes kép megalkotásához.
Tudtam, hogy sajnos nem fogok tudni előrébb lépni ha tovább folytatom a SkyWatcher tubussal való fotózást ahelyett, hogy saját műszert építenék. Ekkor kezdtem el komolyabban érdeklődni a házi készítésű profi asztrográfok iránt. Mivel nem szerettem volna egyszerre sok pénzt beleölni egy spéci távcsőbe, arra gondoltam befektetek egy asztrográfoknál használt fókuszírózóba, melyet felszerelve a meglevő SkyWatcher tubusomra csökkenteni tudom a fotóknál fellépő hibákat. Egy 3" Wynne korrektor befogadására is alkalmas kihuzat elkészíttetése mellett döntöttem, mivel van pár asztrofotós itthon, aki már használja ezt a kitűnő szerkezetet és a tapasztalatok birtokában mind azt mondták "ha tovább akarsz lépni és komolyan akarsz asztrofotózni, akkor mindenképp ilyenre van szükséged". Tudtam, nem lesz olcsó mulatság (kb 100 000 Ft), de belevágtam.
Míg készült a kihuzat az a szerencse ért, hogy némi pénzt örököltem a biztosítómtól. :), így bele mertem vágni egy saját építésű asztrográf elkészítésébe. Terveimben egy SkyWatcher 200/800-as optikával szerelt tubus építése szerepelt. Azért eset a választás erre a méretre, mert az égen lévő nagyobb kiterjedésű objektumokat úgy tudom majd fotózni, hogy azok nem lógnak ki a látómezőből és a légköri vibrációra sem lesz annyira érzékeny. További előnye a kis méret és súly, ami nem csak a hordozhatóság miatt fontos. Mivel karbonszálas tubust terveztem fából készült tubusgyűrűkkel és merevítőkkel, a teljes súlya jelentősen kisebb lesz a 250/1200-es Newtonhoz képest. Az EQ6 mechanika örömmel cipeli majd a hátán és a vezetéskor fellépő apró hibák sem jelentkeznek annyira.
Első lépésként csináltam egy gyors költségvetést mire lesz szükségem és az mennyibe kerül. A segédtükör tartóról már beszéltem. Mindenki tisztában lehet vele mennyi bosszúságtól menthetjük magunkat, ha masszívabb tartót építünk műszerünk belsejébe, pláne ha a segédtükör 88 mm-es mint esetemben. Igaz, ez meglepően nagy kitakarást okoz (44%!), de a vignettációt is jelentős mértékben csökkenti, különösen ha full frame-es géppel kivánunk fotózni. Az egyedi gyártású 3"-es fókuszírózó szintén egy speciális szerkezet: az előnye, hogy a nagyon pontosan megmunkált alkatrészek miatt a fényképezőgépünk tökéletesen illeszkedik a kihuzatba, így a kókadás illetve a képek sarkában fellépő csillagnyúlás teljes megszűnik. Hátránya a viszonylag nagy súly, talán ez egyik legnehezebb alkatrész, ami műszerünkön foglal helyet. A főtükör-tartó szintén a tükör méreteihez igazítva készül és három ponton fogja majd 200-as tükröt.
Összeszámoltam, hogy a fő- és segédtükör valamint a különböző alkatrészek legyártatása milyen mértékben terheli meg a pénztárcámat: a végösszeg kb (netto) 350 000 Ft-ra rúg. Ez az összeg szükséges tehát, hogy a kínai távcsőtubusok minőségét jelentősen túllépjük, úgy hogy benne továbbra is távolkeleti optikai kap helyet.
Mivel asztrográfról beszélünk és nem egy hagyományos vizuális észleléshez használt tubusról, nem szabad szó nélkül hagynom az egyik legfontosabb kiegészítőt, mely nem más, mint a kómakorrektor. A neten körülnézve, képeket gyűjtögetve különböző fotósoktól végeztem egy kis összehasonlítást a piacon kapható kómakorrektorokat illetően. Az alábbi eszközöket vettem számításba: Baader MPCC I, SkyWatcher kómakorrektor, SkyWatcher F4-hez optimalizált kómakorrektor, Paracorr 1-2, ASA 3" Wynne korrektor. Az általam nézett képek alapján a Wynne vitte el a pálmát - a kis pénztárcájú emberek nagy keserűségére. Óriási különbségek voltak a vele és a többi kómakorrektorral készült képek között. Leképzése egyszerűen csodálatos és utolérhetetlen, értem miért használják a profik.
De azért van egy másik korrektor, ami nem kis meglepetést okozott. A SkyWatcher F/4 korrektora erősen megközelítette a Wynne korrektor tudását. Elfogatható áron remek minőséget garantál, ráadásul a távcső fókuszát sem nyújtja. Mielőtt a Wynne korrektorra váltanék én is ezt az eszközt választottam.
Ha már a korrektoroknál járunk, pár szóban említsük meg a többit. A Televue Paracorr szintén nagyon profi leképezést garantál, remekül korrigál és képminőségben is ott van az élen. Sajnos a magas ára és amiatt, hogy kb 15%-nyit nyújt a fókuszon nálam nem volt tervbe véve a vásárlása. A jóval olcsóbb Baader (szerk. megj: ez a régi változat, NEM a Mark III) és SkyWatcher kómakorrektorok sajnos f/4-es fényerőnél nem igazán működnek tökéletesen: a széleken ugyan csökkentik a kómahibát, ám a látómező közepén "elrontják" a képélességet. Kezdésnek ugyan megteszik, ám ha a tökéletességet tűzzük ki célul, akkor sajnos nem. Egyszóval érdemes befektetni egy remek kómakorrektorba.
Összefoglalásként elmondható, hogy azoknak ajánlom a kínai tubusról való váltást, akik ezt a gyönyörű hobbit egy másik dimenzióba és magasabb szinten szeretnék művelni. Ha jól megnézzük és átrágjuk a leírtakat, akkor látható, miket kell átalakítani egy távolkeleti tubuson ahhoz, hogy jobb minőségű felvételek tudjunk készíteni. Ennek ellenére ezekkel a műszerekkel azért nagyon sok jó felvétel készül itthon és kezdőknek maximálisan ajánlhatóak. Ha valaki nagyon mélyen elmerül a csillagok világában tudni fogja mikor jött el az idő egy saját asztrográf megépítéséhez.
Számomra az a lehetőség, hogy egy saját asztrográfot tudtam építeni, új dimenziókat nyit meg a fotózás terén. A SkyWatcher tubus "gyermekbetegségeit" leküzdve rengeteg energiát és időt takarítok meg amit végre fotózásra tudok teljes mértékben fordítani. Mi fotósok folyamatosan fejlesztünk és biztos vagyok benne, az évek során olyan technológiával fogunk találkozni, ami teljesen átszabja a mostani fotózás lehetőségeit. De egyelőre a legfontosabb, hogy élvezzük a fotózás örömeit a mi kis "szerény" lehetőségeink mellett.
Ajánló: Klacsány Imre asztrofotói
