Pontos pólusra állás a Polaris nélkül? Igen!

Kezdő asztrofotós első kihívása a pontos pólusra állás. Ezzel szembesültem én is, amikor megvettem az ekvatoriális rendszerű mechanikámat. Sok jó leírás van arról, hogyan tudunk a Sarkcsillag segítségével pólusra állni, de mi van akkor, ha nem látunk rá a Polarisra?

A pontos pólusra állás így sem lehetetlen. A technika segítségével viszonylag gyorsan nagy pontosságot lehet elérni, ami a képek készítéséhez alapkövetelmény. A legtöbb amatőrcsillagász korán beszerez valamilyen bolygókamerát, vagy vezetőkamerát, amivel több másodperces időtartamú képek készítésére van lehetőség ? ez lesz segítségünkre. A PHDGuiding programot fogjuk használni, melynek alapfokú ismerete a módszerhez nélkülözhetetlen. Az alábbiakban ismertetett módszer sokaknak nem lesz újdonság, de a kezdők hasznát vehetik, illetve a pólusra állás pontosításához mindenkinek hasznára válhat. A módszer alapja a Scheiner-módszer, amit leírója 1889-ben publikált. A külföldi szakirodalom "Drift align" néven ismeri ezt a módszert. Eredetileg szálkeresztes okulár szükséges az eltérések megállapításához, de előbb-utóbb minden csillagászati képeket készítő eljut a pontig, hogy igénye lesz egy vezetőkamerára. Én mindenkinek ez utóbbit javaslom beszerezni, mert sokoldalúan használható technika, míg egy szálkeresztes okulár egycélú eszköz. Az alábbi leírást ALCCD/QHY5L-IIc vezető- és bolygókamerával és egy 9x50 keresőtávcső guiderrel végeztem. Ebben a leírásban az elméleti fejtegetések helyett (amiknek mindenki utánanézhet az interneten) igyekszem a gyakorlatban legegyszerűbben használható megoldást ismertetni. Kezdjünk is bele!

Durva pólusraállás

Első körben végezzünk el egy hozzávetőleges pólusraállást, a szokásos módszer szerint:

• Pozícionáljuk a kirakott háromlábat északi irányba. Ehhez használhatunk iránytűt is. Ennek használatakor a mágneses elhajlást is figyelembe vehetjük, pár fokos eltérést jelent az iránytű által jelzettől. (információ: http://magnetic-declination.com/)
• Ezután a vízszintbeállítás következik vízmértékkel és a lábak magasságának állításával
• Az állványfej felhelyezése után szereljük fel a távcsövet, és ha fotózni akarunk akkor a fényképezőgépet is. A lényeg, hogy azt a konfigurációt állítsuk össze, amit aznap használni akarunk.
• Egyensúlyozzuk ki a távcsövet a prizmasín és az ellensúlyok használatával.
• Állítsuk be a földrajzi helyzetünknek megfelelő szöget a mechanikán a skálát használva.

Pólusraállás finomítása

A durva beállítást követően kezdődik a pólusra állás pontosítása. Mielőtt ezt megtennénk, párhuzamosítsuk a kamera pixelsorait a RA tengellyel: a PHDGuiding programban válasszuk ki a kamerát és állítsunk be 1-2 másodperces képfrissítést, majd kapcsoljuk be a finom rácsozatot a menüben (fine grid). A mechanikán kapcsoljuk ki a követést és figyeljük meg a csillagok sodródását. A kamerát addig forgassuk, amíg a vízszintes rácsozattal párhuzamosan nem sodródnak a csillagok. Meggyorsíthatjuk a folyamatot, ha a kézi vezérlőn elmozgatjuk a RA tengely mentén a távcsövet.

A pólusraállás pontosítása vízszintesen

• Forgassuk a távcsövet déli irányba, és állítsuk magasra 60-70 fokos szögbe. A déli irányt legegyszerűbben úgy tudjuk beállítani, hogy az N jelű északi irányba állított lábbal párhuzamos irányba állítjuk. Kapcsoljuk be a mechanikán a követést.
• A PHDGuiding képernyőjén válasszunk ki egy megfelelő fényességű csillagot és kalibráljunk rá. A kalibrálás végén elindul a guiding, ezt kapcsoljuk ki.
• A menüben aktiváljuk a grafikont, majd a jobb szélen levő lenyíló menüben válasszuk ki az OFF lehetőséget. A baloldali DEC/RA gombra klikkelve váltsuk át dx/dy-ra. Ezzel a művelettel kikapcsoltuk a DEC korrekciót és a grafikon kijelzését átállítottuk a vezetőkamerában észlelt eltérés kijelzésére.
• Ezután indítsuk el a képfrissítést és válasszunk ki ismét a csillagot, majd kattintsunk a guiding ikonra.
• A grafikonon nyomhatunk egy ?cleart? , aztán kezdjük figyelni a pirossal jelzett vonal vízszintestől való eltérését. A görbe folyamatos eltérést fog jelezni fel vagy lefele tartó irányba.

Minél meredekebb az eltérés annál távolabb vagyunk az ideális pozíciótól. Ideje korrigálni ezt. A mechanika elején, oldalt levő gombokkal lehet az eltérést kijavítani. Hamar kitapasztaljuk, hogy melyik irányba kell az állványfejet fordítani, mert a grafikon meredekebb vagy laposabb lesz. Nyilván a cél, hogy a lehető leglaposabb legyen a piros görbén az eltérés. Előfordulhat, hogy a gombok útja "elfogy". Ebben az esetben az eltérés túl nagy, így a mechanika lábait kell odébb mozgatni. A mechanika mozgatása előtt állítsuk le a vezetést, majd azt követően jelöljük ki újra a vezető csillagot és indítsuk újra a vezetést. Ha a csillag kimegy a képből, a kézi vezérlővel újra behozhatjuk. Ahogy egyre inkább a pólus fele közeledünk a távcső tengelyével - amit a laposodó görbe jelez - egyre finomabban kell a tekerőket állítani. Ha többszörös korrigálás után elértük, hogy a piros vonal vízszintes síkban mozog, akkor térhetünk át a másik tengely beállítására.

II. a pólusraállás pontosítása függőlegesen

Állítsuk le a vezetést és fordítsuk át a távcsövet kelet fele (ha nyugatra látunk rá az is jó), szintén 60-70 fok magasságra állítva. A PHD agy ikonjára klikkeljünk és állítsuk be a jobb felső sarokban a vezetést "Auto"-ra, baloldalt pipáljuk ki a "force calibration" opciót. Válasszunk ki egy csillagot és kalibráljunk rá. A guiding beindulása után állítsuk le azt. Kapcsoljuk OFF-ra a grafikon jobb sarkában a már megismert lenyíló menüt és indítsuk a képfrissítést, csillagkijelölést, vezetést. A kiválasztott csillagnál a másik tengelynél megismert módon, itt is a piros görbét kell a grafikonon figyelnünk. A mechanika elején és hátulján levő kallantyúkkal lehet az állványfej tengelyének állás szögét (magasságát) állítani. A korrekciók után a kiválasztott csillag elmozdul, tehát először állítsuk le a vezetést, majd indítsuk újra. Ha a csillag kimegy a képből, a kézi vezérlővel újra behozhatjuk. Ha többszörös korrigálás után elértük, hogy a piros vonal vízszintes síkban mozog, akkor ezt a tengelyt is beállítottuk.

---

A fent leírt módszert bonyolultabb leírni, mint végrehajtani. Első alkalommal viszonylag sok idő kell hozzá, idővel rutinná válik és ha a távcsövünket mindig ugyanarra a sík helyre rakjuk, akkor a második tengellyel nem is kell foglalkoznunk csak az első alkalommal. Negyedóra alatt jó esetben pólusra tudunk állni. Ha nagyobb pontosságra törekszünk akkor hosszabb ideig figyeljük a görbéket, hogy az eltérések irányát meglássuk. Előfordulhat, hogy a grafikon nagy kilengéseket mutat. Ennek oka lehet a távcső nem megfelelő kiegyensúlyozottsága, de a rossz minőségű nyugodtság is nagyobb eltéréseket okoz. A lényeg az, hogy az eltérések trendjét figyeljük, a vízszintestől eltérő haladás irányát.