A fényképészek az asztrofotózást nem tekintik klasszikus fotográfiai műfajnak, ugyanis szerintük az nem rendelkezik olyan, a fényképészetre jellemző attribútumokkal, mint az elkapott pillanat megismételhetetlenségéből fakadó erő, az egyéni kreatív térbeli nézőpont, vagy olyan mélyebb tartalom, amit az absztrakt ábrázolásmód segíthet megérteni. Ennek dacára Magyarországon az asztrofotográfia él, egyre inkább létezik, mind magasabb és magasabb színvonalú, és kívánja az elismertséget.
A közelmúltban a hazai asztrofotózásnak a nagyérdeművel való megismertetése terén jelentős lépéseket tettünk, 2013 januárjában ugyanis több felületen mutatkozott be az amatőrcsillagászat ezen igen nagy erőfeszítést igénylő műfaja az ismeretterjesztés iránt érdeklődő közönségnek. A National Geographic magyar szerkesztősége Ladányi Tamás vezetésével internetes hónap képe rovatot indított az ng.hu-n, ahol az ő tapasztalt fotós szemlélete tükröződik a beválogatott anyag minőségén. Ebben a szemléletben bemutatott képek gyűjteménye már tagadhatatlanul megugorja a fotográfia magaslécét, s a nemzetközi asztrofotós viszonylatban is kiemelkedő minőségűnek mondható. Ami azonban a mi fotós közösségünk számára még ennél is fontosabb, az az, hogy a fényképek nem nemzetközi, hanem az itthoni alkotóktól kerülnek ki, többnyire attól a szűk, de kitartó csoporttól, akiknek kiemelkedő munkásságú egyéniségeit mindannyian jól ismerjük. A NG-s hónap képe impozáns helyről, az ismeretterjesztő szervezet főoldaláról érhető el, ahonnan a Hónap Csillagászati Fotója rovatban a képet nagyméretben, rövid értelmező leírással láthatjuk, hasonlatosan az MCSE hét csillagászati felvétele rovatához, a csillagaszat.hu-oldalon. Ezzel azonban a hazai asztrofotós munkák megjelentetési lehetőségei messze nem merültek ki.
Tavaly novemberben hosszú folyóiratkeresési procedúra után sikerült megállapodni ? azt gondolom, mindkét fél javára - A Földgömb magazin szerkesztőségével hazai asztrofotók nyomtatásban való megjelentetéséről. Aki nem ismerné ezt a folyóiratot, azoknak annyit érdemes megjegyezniük róla, hogy A Földgömb magazin a Magyar Földrajzi Társaság, az 1872-es alapítású, az MCSE-hez hasonlatos szervezetnek, a National Geographic-hoz hasonló jellegű, ámde magyar vonatkozásokkal teli, kiemelkedően színvonalas lapja. Nagy Balázs főszerkesztő az MCSE cikkíró csapatától, Sánta Gábortól és jómagamtól havonta egy választott csillagászati felvételt vár, rövid leírással, egy oldalpárnyi terjedelemben. Mi azonban nagyvonalú beugrót szerettünk volna, ezért az első alkalommal, a januári számban egy óriási témát jártuk körbe, mélységében és terjedelmében kissé túlméretezve a ránk szánt keretet. A Földgömb szerkesztősége azonban vette a lapot, így a rövid szösszenetből egy komoly ismeretterjesztő cikk született Sánta Gábor rajzával, saját mozaikképemmel, és igazán érdekfeszítő leírással az Androméda-ködről a színes folyóirat négy oldalán. A lendület azóta sem fogyott el, az éve eleje óta már 10 cikken vagyunk túl, amiből 9 jelent meg eddig, a terjedelmük pedig igazodik az aktuális téma jelentőségéhez, így azok 2, 3, kiemelkedő esetben pedig 4 oldalon kapnak helyet. 
A májusi gyöngyszem, Éder Iván Carina-köd fotója pedig már magyarázótérképpel kiegészítve került a nyomdába, az augusztusi nagycikk a Tejúról Papp András fényképével pedig a magyarázótérkép mellett infografikával teszi érthetőbbé az égi mechanizmusokat. A Földgömb asztrofotó-publikációknak sok-sok pozitív hozadéka mellett, három kiemelkedő előnyét hangsúlyoznám ki. Azt gondolom, hogy elvitathatatlan az az érdeme a Földgömb magazinnak, hogy olyan közösség elé tárja a hazai csillagfotósok munkáit, akik természettudományos érdeklődésűek, képesek ennek az elvont témának az értelmezésére és jelentőségének megítélésére. A közönség pedig népes, a színes lap havi 21-ezres példányszámban 70.000 olvasóhoz jut el. Képzeljük csak el, hogy nagyobb üzletekben, az újságosoknál, a legtöbb benzinkútnál a polcon találsz egy lapot, benne egy ismeretterjesztő szintű cikkel, az asztrofotósaink egy-egy munkájáról. Ha eddig nem volt ismert az ő tevékenységük, most azzá válik. Sánta Gáborral azonban tovább ötöltünk, és a cikksorozatot egy ismeretterjesztő tematikára, mint vezérfonalra építettük fel, aminek a továbbírására akár évekig van lehetőség. Így elkerültük azt, hogy a rendszeres olvasók nem csak képekben gyönyörködhetnek felszínes információt olvasva, hanem esélyük van megérteni a csillagászat tudományának alapját képező jelenségek működését. Az idei év néhány aktualitásának bemutatása mellett a galaxisok világa volt a vezérfonal, a Tejúttól a távoli extrémitásokig. 2014 új témája a csillagfejlődés lesz, amihez azt gondolom, elég csak hozzáképzelnünk asztrofotósaink lélegzetelállító képeit, és máris könnyedén ?elérhető? távolságba kerül a ez a ma is töretlenül kutatott terület. 
Számunkra azonban a legkiemelkedőbb jelentősége a földgömbös publikációs formának az inspiráció van, amit közönség előtt megjelenő kép az alkotó számára jelenthet. Cikkszerzőként nem csak a tudományos tematika szempontját vesszük figyelembe, hanem azt is, hogy asztrofotográfusaink legtöbbje számára elérhető legyen ez a felület, ahol erőfeszítéseik eredménye kellő megbecsülésben részesül. Ahogy a csillagászat területét lassan körbejárjuk, mindenki számára megnyílik a szereplés lehetősége. Ehhez nem is kell mást tenni, csak szorgalmasan gyűjteni a fotonokat, és a megszokott galériákba feltölteni a végeredményt.
Az amatőr asztrofotográfia tudományos jelentősége kicsi, néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve. Azonban a Földgömbben bemutatott fényképek, amelyek az űrtávcsöveket megszégyenítő életszerűséggel tárják az érdeklődők elé a kozmikus jelenségeket, immáron egy újfajta, kiemelkedő esztétikai látásmódú, speciális és hiteles vizualizációs szerepet töltenek az ismeretterjesztés, az égbolt, a csillagászat és hazai amatőrcsillagász-mozgalom népszerűsítése területén.
A Földgömbben 2013-ban szerepelt asztrofotósok:
